Hargita megye Románia középső részén, Belső-Erdély keleti részén terül el. A megye területe 6639 km2, népessége 2002-ben 326020 fő volt. A terület nagysága tekintetében a második helyen áll a Középrégióban, 2,8% az ország területéből, 13. országos helyen a 41 megyéből. Városainak száma 9, melyből 4 municípium (Székelyudvarhely, 1968-tól Csíkszereda 1971-től, 2003-tól Gyergyószentmiklós és Maroshévíz). A községek száma 49, a falvak száma 236. A megye névadója a Hargita-hegység, amely északnyugat-délkelet irányban húzódik, és egyben a megye gerincét képezi. Hargita megye Udvarhelyszék, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék területeiből alakult ki.

Regionális és ágazati tekintetben a turizmus Hargita megye gazdasági húzóágazata. Erősségek Hargita megye turizmusában: a különleges tájképi adottságok, harmonikus táj; változatos turisztikai vonzerők, természeti és kulturális értékek; több száz műemléki épületegyüttes, különböző korszakok örökségeire épülő kulturális adottságok; a gyógy- és termálvízkészletre alapuló egészségturisztikai létesítmények; a hagyományosan híres vendégszeretet és ismert gasztronómiai különlegességek.

 

Hargita megye domborzati alkotásában az alacsonyabb felszíni formáktól a magasabbak felé haladva az alábbi nagyobb domborzati egységek vesznek részt:

A hegyvidéki tájakat többnyire középmagas csúcsokkal, hágókkal és völgyszorosokkal tagolt felszíni formák jellemzik. A hegységek hegycsoportokra, hegytömbökre és hosszú hátakra tagozódnak. A megye legmagasabb csúcsai: a Madarasi-Hargita (1801 m) és a Kelemen-havasokban emelkedő Rekettyés vagy Reketye csúcs (2021 m). A Hargita és Neamţ megye határát hordozó Nagyhagymás-hegység meredek falú sziklaszirtjeivel (Nagyhagymás 1793, Fekete-Hagymás 1774, Öcsém-tető 1708, Likas 1676 m) a vulkáni, a kristályos és a flisvonulat szelídebb domborzatú hegységei közül emelkedik ki. 1500 méter fölé nyúló csúcsai vannak még a Görgényi-havasoknak (Mezőhavas 1777 m), a Besztercei-havasoknak (Kis-Széples 1685 m), a Gyergyói-havasoknak (Siposkő 1565 m), a Csíki-havasoknak (Sajhavas 1555 m). Az alacsony hegységek csoportjába sorolható a Csomád (Nagy-Csomád 1294 m), és a Rika- vagy Észak-Persányi-hegység (Dugaszó 1104 m).

A megye talán legváltozatosabb vidéke a vulkáni hegykoszorú, amelynek tűzhányói a miocén derekától a pliocénen át egészen a negyedidőszak elejéig működtek. A Kelemen-havasok idős andezitjei 7 millió, a Központi-Hargita fiatal andezitjei pedig 4 millió évesek. A Csomád kiömlési kőzetei még ennél is fiatalabbak. Tizenkét vulkáni kúp, terjedelmes lávatakarók és vulkántörmelék (piroklasztit)-fennsíkok, mély kalderák és kráterek roncsai, a sok száz borvízforrás mind-mind Hargita megye csodás értékei. A Csomád épségben megmaradt ikerkrátere a Szent Anna-tóval és a Mohos-hegyiláppal európai unikum. A vulkáni hegylánc átlagos magassága 1600–1700 méter. A központi övben a kitörési központok többé-kevésbé ép formái jellemzőek. A Görgényi-havasok és a Hargita nyugati szegélyét Havasalja 800–900 m magas, völgyekkel szabdalt vulkántörmelék-fennsíkja szegélyezi. Székely–Szeltersz határában a platóvidéken és Kápolnásfalu belterületétől nyugatra kitakart mélyvulkáni (intruzív) sziklatömegek, vastagpados lávafolyások is előfordulnak.

 

Hargita megye éghajlata mérsékelt szárazföldi, nyugati széljárású. A legmelegebb nyári hónap a július, a leghidegebb a január. Az erdőhatár fölötti magaslatok éghajlata tipikusan hegyi éghajlat, télen vastag hótakaróval. Románia hidegpólusa Hargita megyében van: Gyergyóalfaluban, Csíkszeredában –40ºC fokot is mértek. A hóval fedett napok száma 120–150.

Hargita megye vízhálózata sűrű és igen változatos képet mutat. A központi hegytömegből ered a Maros és az Olt testvérfolyó, a Küküllők és a Homoródok. A folyók többsége csodálatos harántvölgyeket alakítottak ki maguknak, a többiek pedig hangulatos völgyfolyosókban sietnek tovább a nagyobb vízfolyások felé (Kis-Beszterce, Tatros). A megye csodálatos tavai: a Szent Anna krátertó, és a Gyilkos-tó. Hargita megye gazdag felszín alatti vizekben. A vezetékes vízellátást a bő talajvizek és a fúrt kutak biztosítják. A régió igen gazdag ásványvízforrásokban.

Hargita megye növény- és állatvilága fajokban gazdag és változatos elrendeződésű. Elsősorban a székelyföldi bükkösöket és fenyveseket említjük (Gyergyói-havasok, Hargita-hegység, Persányi-hegység). A növényzeti megfordítottság (inverzió) – ahol a bükkös a fenyő fölé telepedett – figyelhető meg a Csomád-hegységben. A bükkösök vadjai a medve, a gímszarvas (Cervus elaphus), vaddisznó, őz, mezei nyúl, sündisznó, mókus, pele. Az erdőállomány területe és földrajzi eloszlása viszonylag kedvező. Az erdősültségi fok viszonylag magas. A hegyvidék jellegzetesen fenyőerdők birodalma (jegenyefenyő - Abises alba; lucfenyő - Picea abies). A tölgyesek, bükkösök és a fenyőerdők szinte valamennyi magas-dombvidéki és szubmontán és hegyi (montán) községben megtalálhatók. A folyóvölgyekben a puha fafajták (éger, fűz) gyakoribbak.